Blog

porszem gyermek

porszem gyermek
ég s föld szülte
gesztenye haj selyme körbe
mandula szempár mosolygó tükre
puha öle ringó álom
bőrön át izzó vörös bársony

zsigereiben kél
kígyózó milliók keringője
nagyanyái elfedett boldogsága
eped utána
helyét tapasztja
csillogó homokból hegyet farag
s büszkén önti páráját
majd alant visszagömbölyödik önmagába
várni az ég szúrását

porrá gyötör
kéjbe tör
gerinc redőibe tekeredve dőzsöl
a teremtő
öleld magadba királynő!

nap-hold mezsgye titkaiba bújva
csillagfényes csodát fogan az éjszaka
– ég –

Még szintén kedvelheted...