A szertartások felhangolják lelkünket, emlékeztetnek bennünket arra honnan jövünk, hol tartunk most és erővel vérteznek fel bennünket arra, ami vár ránk. Kapcsolódunk a forráshoz, kapcsolódunk önmagunkhoz és egymáshoz.
Az ünnepi rituálék életünk fénypontjai. Ilyenkor elmélyültebben és emelkedettebben veszünk részt egy adott tevékenységben, mint máskor. Igyekszünk emlékezetessé tenni életünk fordulópontjait. Köszöntjük a közénk érkező új lelket, megünnepeljük két ember szerelmét és szövetségét, búcsúztatjuk a látható világunkból távozó lelket. Ösztönös késztetést érzünk arra, hogy méltó formába öltöztessük a számunkra egyszeri és megismételhetetlen eseményt.
A szertartások az emberiség legmagasabb tudatállapotának megnyilvánulásai, lelkünk belső igénye, hogy lássuk és megéljük az élet szépségét.
Az általam celebrált szertartások igyekeznek hidat képezni az egyházi és polgári értékrend között. Meggyőződésem, hogy létezésünk lényegi tartalma maga a lélek, így mindannyian spirituálisak vagyunk, de mindenki más oldalról közelíti meg az életet. Ettől ilyen lenyűgözően színes a világ. Amikor a közös hangot keressük, akkor a kulcs a nemes egyszerűségben van, a letisztult formákban, mely emlékeztet bennünket arra, hogy ugyanannak az egésznek vagyunk részei.
Babaköszöntő Szertartás: névadó, szimbolikus keresztelő
Esküvői Szertartás: spirituális, szimbolikus, ökumenikus
Búcsú Szertartás: polgári, spirituális, ökumenikus