„Nyitva áll az aranykapu csak bújjatok rajta!”
Régóta várom már, hogy elindulhassak ezen az úton. Rengeteg önismereti munka, fentek és lentek, kapcsolódás és kapcsolódni vágyás vezetett ide. Már tudom, hogy van mit adnom és azt is tudom mit adhatok. Sok megérkezés vezet önmagunkhoz és minden egyes megérkezés újabb lendületet ad, újabb kapukat nyit a további felfedezésekhez. Éppen ez a folyamatos tanulás volt sokáig, ami azt súgta, hogy még nem vagyok készen. Már nem várok arra, hogy mindent tudjak…
A pillanatok, az „aha” élmények nem függenek a körülményektől. Ez egy benső megtapasztalás. A dolgok annyira szubjektívek. Az, ami körülvesz se nem jobb, se nem rosszabb mint pár perccel ezelőtt, most mégis azt érzem, hogy ami az imént még NEM volt, most egy óriási IGEN.
Mi változik hát? Hol az út és hová vezet? Mi az az aranykapu, amin nap mint nap át kell bújni, hogy elmondhassam: Megérkeztem. Itt vagyok.
