A földi élet lezárásával a lélek visszaadja leheletét teremtőjének.

Minden amit a szemünk lát, részt vesz az Élet ciklikusságában: a nappal és az éjszaka, a Nap és a Hold, a nyár és a tél,  az álom és az ébrenlét. Minden forog és minden visszatér. Mi is ugyanezt a táncot járjuk.

Lesz egy pont, amikor elhomályosul az, amit a szemünkkel láthatunk, de megmarad az, amire emlékezhetünk. Megmarad az, amit adtunk, amit mutattunk. Megmarad a lényegünk. Az a lényegünk, amire az utókor emlékezhet. Valami, amit továbbadhatunk magunkból. Amit jelenlétünkkel tanítottunk. Visszük az emlékeinket. Emlékezünk arra kik vagyunk és kik jártak előttünk, mellettünk.

Az elengedő szertartás fontos mozzanata a gyász folyamatának. Elfogadjuk egy időszak végét és nem csak emléket viszünk tovább, hanem megengedjük, hogy átminősüljön bennünk a szeretet kapcsolat.

Bennünk örökre összeér az ég a földdel.