Könnyű a megbocsátás amíg elhiszed te vagy a kegyes, a jó, a hibátlan, a másik pedig a rossz, az elvetemült, a gonosz. Könnyű a megbocsátás, ameddig győztesnek érzed magad és melletted állnak az emberek, akikkel együtt mutogattok a másikra. Könnyű a megbocsátás, ameddig erősnek és sikeresnek érzed magad.
Láthatatlan ujjaiddal mutogatsz a másikra. Minden gondolatod őt okolja. Vesztét szorongatod kebleden és megkönnyebbülsz, hogy te soha nem lennél képes ilyen elvetemültségre. Majd ellágyultan mosolyogsz, kimondván az üdvözítő szót: “megbocsátok” s végül eltemeted őt a szánalmak temetőjébe.
Ugyan meddig áltatod magad?
Meddig hiszel makulátlanságodban?
Észrevetted-e a másik szenvedését? Félre tuttad-e tenni azt a félelmed, hogy ha “bemész alá”, elpusztulsz? El merted-e engedni az igazad? Fel merted-e áldozni apró kis életed, szenvedés nélkül másokért?
Ne vidd az igazad a sírodig. Nehogy ezen múljon lelked szabadsága.
Ha megbocsátasz, bocsásd el azt a részed, aki magát jónak, a másikat pedig rossznak látja. Ne ringasd magad abban a mesébe illő állomban, amely tele van a jó és rossz archetípusaival. A mesében gonoszkodó boszorkány is benned van csakúgy, mint a megváltást hozó királyfi.
Könnyeiddel ne magad sajnáld, hanem a másik terhét. Ne azt kérdezd “hogyan szabaduljak” hanem “hogyan érthetetem meg és hogyan segíthetek”.
Néha nagyon nehéz egy bolygón összezárva lenni többedmagunkkal, igaz? Harcolunk a négyzetméterekért. Harcolunk a gondolatokért, szenvedünk a gondolatoktól. Harc és szenvedés. S aki nem ezt teszi, olykor kivetettnek érzi magát.
Megbocsátani azt, ami bánt, annak, aki bántott. Mit jelent ez a gyakorlatban? Hogyan működik?
Az a tapasztalatom, hogy ami igazán mélyen fáj, azt nem elég egyszer elengedni. Mélyre mentek a gyökerei. Elég egy emlékfoszlány, egy árnyjáték, egy visszhang és újra növekedésnek indul.
Befelé figyelj és ne azt kérdezd miért ilyen “gyökér” a másik. Inkább azt kérdezd mi indult újra növekedésnek ez a gyökér bennem? Mit táplál ez az érzés és miből táplálkozik? A másikban miért nem ez a program indul be ugyanarra az eseményre? Hogyan ne legyek termőtalaja ennek bántó érzésnek?
A megbocsátás és elengedés egy belső munka. Lehet nem sikerül elsőre. Lehet másodjára sem. De ha az irányultságod megvan hozzá, akkor újra meg újra ki kell gyomlálnod a neheztelést. Akkor is, ha kellemetlen a tüske kihúzása és úgy érzed alulmaradsz a külvilág szemében alázatos meghajlásodban. De ne állj meg itt. KÍvánd neki és magadnak a legjobbakat. Mert nem elég elengedni. Új érzést kell a helyére ültetned, amit napról napra gondoznod kell.
KÍvánok ehhez a belső munkához sok-sok erőt és kitartást!